Ēlysium
Beléd szerettem, mert olyan kecsességgel hordoztad a vállaidon a világot, mintha nem is lenne nehéz. Mikor már azt hittem, semmi sem vár rám, te vártál. Olyan türelemmel, mintha esélyed volna az idő nyomasztó súlyával szemben. Sok szép arcot láttam, művészkezek által faragott testeket, halhatatlan tűzzel. Mégsem találkoztam még egy lénnyel, aki megkísértené éhes szemeim és megitatná szomjas lelkem. Még ha az élet kegyetlenül s többször is megpróbálta tompítani a fényed, itt vagyok, hogy visszatükrözzem feléd, mikor elhalványul. Ha váraink porba dőlnek, a jövő eltorzul, s vakokká válnánk a múltra sem feledem, hogy egy örökkévalóságig vártam, hogy a mellkasodra hajthassam a fejem, mikor elnehezedik mindentől, amivel egymagam megküzdeni nem tudok. Fiatal vagyok, alig éltem, de veled még nem haltam elégszer. Valahányszor visszajövök, a világ egy üreges tér, a lét súlyos. Gyötrő fájdalmában sír fel a szívem, amíg rád nem talál. Keresni foglak. Ahogy kerestelek most és mindenkor. Minden univerzum, minden csillagán.
Higgy nekem ha mondom, hogy megtalállak,
A következő életben és azután.
Alexander Levin
Panikroham 1:0 en
IG: Canaari10✨
